Kitli János szerencséje [antikvár]

Részlet a könyvből: "A páva-utcai kis fűszer és csemege-üzletben már zárni készültek. Az inas kint állt az ajtó előtt a nagy kampós póznával, hogy zuhogó robajjal lehúzza a vasrollót, - erről a robajról tudta az egész Páva-utca, hogy nyolc óra van - amikor belépett az utolsó vevő: Mariska kisasszony, a manikürösnő. - Jaj, ne csukjon még, Mátyás, - mondta az inasnak. - Csak egy pillanatig... Bement az üzletbe, ismerősen nézett körül. A segéd, Kitli János is ismerősül üdvözölte: itt lakott a szomszéd házban és mindig itt vette a szerény kis vacsoráját. - Mi lesz ma a vacsora, Mariska kisasszony? - kérdezte a segéd. - Friss liptaink érkezett, finom, ajánlhatom. Mariska kisasszony habozott egy pillanatig, aztán mégis azt mondta: - Nem, még sincs ma gusztusom liptaira. Inkább egy kis szalámit kérek, öt dekát. - Jól él, Mariska kisasszony, szalámit vacsorázik, - mondta a segéd és leakasztott egy hosszú rúd szalámit. - Ne ebből a vastagból adjon, segéd úr, - kérte Mariska kisasszony. - Inkább ebből a vékonyabból. Aztán vékony szeletekre vágja, ahogy csak maga tudja vágni, mint a selyempapír."