Kolomp [antikvár]

- Sehol sincs olyan illat, mint a mi sztyeppénken - szokta mondogatni a fiatal Gorpiscsenko, a lökhajtásos légierők pilótája, mikor szabadságra jön juhász apjához. Valahogy minden alkalommal úgy esik, hogy nem a házban és nem az akolban talál rá apjára, hanem a sztyeppén, a legelő kellős közepén. Az öreg, szokása szerint, ott áll pásztorbotjával a nyáj mellett, katonacsizmában és teljes juhászfelszereltségben: derekán öv, az öven dzsermalo, amelyet juhásznagyapja hagyott rá örökül, és porszaru naftalinnal töltve - azzal szórják be a birkák sebét, egy üvegben kreolinos kátrány - szintén sebgyógyításra, és hát természetesen olló, hogy a juhok szeme körül lenyírja a gyapjat, különben úgy elbozontosodik, hogy szegénykék nem látják meg lábuk előtt a tüskéket, és gyakran kiszúrják a saját szemüket.