Könyörgés kétségbeesés ellen [antikvár]

ELOSZO Túlzás nélkül mondhatom, hogy a rövid prózaműfajnak (a novellának) igen szép hagyományai vannak a romániai magyar irodalomban. Nem egy prózaírónk éppen ebben a műfajban alkotta a leginkább maradandót. Ezen belül azonba n kivételes helye van Bálint Tibor novellisztikájának, amelyről regényei (Zokogó Majom, Zarándoklás a Panaszfalhoz, Bábel Toronyháza) nagy sikere után mintha kissé megfeledkeztünk volna. Pedig Bálint Tibor novellái semmiben sem maradnak el a regények mögött, sem az írói megformálás, sem az olvasók fogadtatása tekintetében. Olyannyira, hogy legkiválóbb novellistáink között is az első hely illeti meg Öt. Annál is inkább, mert amióta csak írásait olvasom, Bálint Tibortól gyönge novella nem került a kezembe sem folyóiratban, sem önálló kötetben. írásainak -novelláinak- ereje elsősorban árnyalt lélekábrázolásában van. Nem szólva arról, hogy remekül bonyolítja a cselekményt, tudja veleszületett ízlésselfeszíteni a húrt, ahol ezt a konfliktus megkívánja, bár csodálatosan tud helyzeteket is teremteni, olyanokat, amelyekben mind a cselekménynek, mind a feszültségnek másod-, sőt harmadlagos szerepe van: az emberi sorsok-jellemek alakulása teszi sodróvá, szinte megszakíthatatlan olvasmánnyá az elbeszélést, a novellát. Meggyőződésem, hogy Bálint Tibor novellái alapján akár főiskolai szinten is tanítani lehetne a műfajt, annak olykor igencsak különböző sajátosságaival. Válogatott novellái posztumusz kiadását nemcsak hasznosnak, de szükségesnek is tartom akkor, amikor irodalmunk valós értékeit vesszük leltárba. Fodor Sándor