Két szék esőben [antikvár]

Gerince kissé deformált.
Kellemes hangú novellista Fendrik Ferenc, s ez a jelző énekesnél, hangszernél, írónál egyaránt a kiegyensúlyozottságot, arányosságot, visszafogottságot jelenti. Az éles, erős hatások kerülését. S noha Fendrik Ferenc az ironikus vagy rézsvétteli szemlélő pozíciójából látja - láttatja - novelláinak szereplőit, mind a gúny, a harag, mind pedig a tragédia hiányzik írásaiból: egyszerű, csöndes pillanatképeket rögzít, amelyekben tragédia és gúny együttesen van jelen, s egymást szelídíti könnyé, mosollyá. Aki régebbi köteteiből vagy a lapok hasábjairól ismeri Fendrik írásait, tudja, hogy novelláinak állandó színtere a normandiai tengerpart, ahol a nyaralók, magányos párok és kószáló gyerekek sejtelmes fel- és eltűnéseiből kell kiolvasnia sorsuk képletét. Ugyanez a technika érvényesül honi helyszíneken játszódó írásaiban is: egy-egy presszóbeli találkozás vagy egy félrefutó telefon világít bele egy-egy sorsszövevénybe, s legtöbbször az emberi magányba. Még a hetykén vidám novellákban is megbúvik a keserűség: egy becsapott fiatal lányé, akit a fiú megmutatni visz a szülőkhöz, de rásózza az apjára, s ő egy újabb nőt csíp fel; vagy egy másikban egy fiatal nőé, aki nyeglén, "férfi módra" lerázza az egyszeri alkalomra való fiút.