Kvázi [antikvár]

ELSŐ EEJEZET Előzetes eljárás és bűnhődés Az UDVAR kellemes látványt njmjtott, tiszta volt, és gondozott. Az új játszótéren puha borítás volt a csúszda és a hinta alatt, az ágyásokban rengeteg virág, dísztavacska, az öreg, zöldellő fák alatt padok, az udvar sarkában még dohányzóhelyet is kialakítottak: a bódét három oldalról műanyag falak védték a széltől. Vajon az erkélyekről, lépcsőházakból valóban idejárnak dohányozni a lakók? Ezt nem hiszem el! De ez az egész arra vallott, hogy a házban, amelyiknek ilyen az udvara, csak jó és vidám emberek lakhatnak. A játszótéren, a hinták körül nyilván gyereksereg zajong, a padokon öregasszonyok tárgyalják örökké ugyanazt, az udvar közepén meg kövér, vörös macska mosakszik. Na jó, nem feltétlenül vörös. Lehet fekete is. - Kellemetlen hang volt - mondta a portás. - Hogyhogy kellemetlen? - firtattam. - Au-au? A portás összerezzent. Alacsony, erőteljes testalkatú nő volt, az ilyenek nemigen hajlamosak a hisztériára. Jó negyvenes volt, és a jelek szerint már látott egyet-mást. - Nem - mondta -, nem volt ennjáre kellemetlen. Inkább: bumm! - Bumm? - Gúnyosan néztem rá. A portás felfújta az arcát, majd kifújta a levegőt: -Puff! Ez már némileg valóban lövésre emlékeztetett. - Honnan hallatszott? - kérdeztem. -Abból az ablakból - mutatott fel az e^k, második emeleti erkélyre. Az erkélyajtó nyitva volt. - Én itt álltam, a kerítésnél - Zavartan elhallgatott. Swíll 0051