Kyra Kyralina [antikvár]

Borító elszíneződött.
1921-ben, Nizza egyik sétányán öngyilkosságot kísérelt meg egy harminchat éves román fiatalember, kórházba szállították, zsebében egy Romain Rollandnak címzett vastag borítékot találtak. A "nagy lélekhalász" - így nevezték az elesett, nehézsorsú tehetségek iránt érdeklődő nagy francia írót - felfigyelt, s amikor a gyógyuló Panait Istrati (mert ő volt a fiatalember) elküldte hozzá a Kyra Kyraliná-t látt, hogy ezúttal valóban rendkívüli tehetségre bukkant. Válaszlevelének lelkes, szinte egzaltált kitételeit. - "Nincs még egy ilyen erővel teli mű a mai irodalomban. Nincs még egy ilyen író - sem én, sem más -, aki ezt meg tudná írni" - hamarosan igazolta az olvasói fogadtatás, a szinte fantasztikus siker: a kritika a kor egyik legnagyobb íróját ünnepelte az imént még ismeretlen, Gorkijhoz hasonlóan hányatott életű Istratiban. A mintegy évtizedes diadalút tragikus, erkölcsi értelemben is tragikus akkordokkal zárult ugyan, de az érvényes életmű varázsa ma is változatlanul hat: főműveiben, a Kyra Kyraliná-ban és a Pusztai bogáncsok-ban az Ezeregyéjszaka parttalan meseáradása, a romantika színei s a modernt proletárirodalom szabadságvágya s humanizmusa ötvöződnek egységes remekekké.