Laboda [antikvár]

„Én, kérem, egy novelláért gondolkodás nélkül odaadnám a fél karomat, egy regényért pedig kútba ugranék, függetlenül attól, hogy akár csak egy olvasót is találok-e magamnak. Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy az olvasó is író. Tudom, hogy ez régi idea, amit valaha filantróp költők terjesztettek merő szánalomból - ezzel nem is lenne semmi baj -, manapság azonban olvasók légiói böfögik fel naponta ezt a kolosszális marhaságot, pedig még egy tetves szonettet sem raktak össze soha életükben. De kérdem én: kinek a szavait dédelgetjük magunkban reggelente, és kinek a mondataival alszunk el minden este, az íróéval vagy az olvasóéval?" Laboda ​1963. május 13-án született Szegeden, Magyarország tündöklő metropolisában. Mikor a gyermek felsírt, a Tisza kilépett medréből, s a városban összedőlt minden magasabb épület. A kisfiú szőke volt, kimondhatatlanul szőke. Szőke volt vállig érő hosszú haja (tudniillik vállig érő, hosszú hajjal született), szőke volt a bőre, a körme, szőke a szeme színe és szőkék a könnyei, szőke volt a vére és a nyelve, szőke az ínye, ahogy szőkék voltak a szájában a fogak (tudniillik szájában fogakkal született). Állítólag szürkésbarna denevérszárnyakat viselt a hátán, amin az orvosok csodálkoztak, ez a történet eleje. 2015. május 13-án Labodát holtan találták a Tisza partján. Halálát titokzatos módon nyílvessző okozta, mely hátulról fúródott a nyakába. De az is lehet, hogy 2011. május 13-án halt meg, Afrika legnagyobb homoksivatagának kellős közepén. Utolsó sikolya sivatagabbá tette a sivatagot, mint amilyen valaha volt, sivatagabbá, mint amilyet egyáltalán elképzelni tud az ember, és tény, hogy Laboda holtteste sohasem került elő. Néhányan rebesgetik, hogy Labodát a polgármester lőtte le, a városháza ablakából, ahonnan a Széchenyi téren andalgó polgárokra szokott lövöldözni délután négy és hat között, ez a történet vége. A Laboda című kötet novelláit jórészt egy Laboda nevű, titokzatos személy alakváltozatai, szerepváltásai mozgatják. A briliánsan felépítésű kötet a Találós kérdés című nyitónovella rendezőelvei alapján egy mátrixszerű nyelvi világba visz, ahol a hétköznapok eseményei egyáltalán nem hétköznapiak.