Lány a gépek között [antikvár]

Részlet a könyvből:Meg sem mert moccanni. Csak nézett, nézett, mintha minden érzéke két sötét, élénk szemében összpontosult volna. Ahogy ott állt, egyedül az idegen lakás halljában, felhevülten a futástól, szinte elnyelte szemeivel a fényesre lakkozott jávorfabútorokat, a puha szőnyeget, az aprómintás világosságra tapétát, a falon függő parányi rézkarcokat; minden egyes tárgy belevésődött agyába, szinte felszívódott ereibe s gyorsabb lüktetésre serkentette vérét. Csupa vágyakozás volt ez a két sötét szem. Az ajtó nyitva volt; látta a belső szobát is és azon túl a másik szobának, a hálószobának egy kis részletét. Kék selyempaplan az ágyon, bodros-habos, vakítóan fehér függönyök az ablakon, aranysárgán csillogó kilincsek, ragyogó tisztaság mindenütt és valami megfoghatatlanul kellemes illat a levegőben, pillanatokra le kellett hunynia szemeit, mintha fájdalmat okozna érzékeinek a szép tárgyak tömeges látványa.- Jöjjön csak be, kisleány...!Összerezzent. Félszegen megindult az ajtó felé, majd megállt a küszöbön. Tovább nem merészkedett. Szinte megigézve megtorpant a tarkamintájú, vastag perzsaszőnyeg előtt, mintha attól félne, hogy csámpássarkú cipőjével bepiszkíthatná megszentségteleníthetné ezt a csodaszép szőnyeget, mely talán nem is arra való, hogy járjanak rajta, hanem hogy simogassák és gyönyörködjenek benne...