Lappáliák [antikvár]

Részlet a könyvből: A zárdaiskola két karcsú tornya, akárcsak két kilőtt nyílvessző, élesen és könnyedén emelkedett az ég felé, mely ilyenkor június első napjaiban, sugárzón szokott kékleni Madrid fölött. A széles és fehér homokpuszták közepén, melyek Spanyolország fővárosát minden oldalról körülveszik, az iskolakert zöldje olybá tűnik fel, mint egy, az égből aláhullt smaragdkő. Elvirágzott orgonafáknak és szirmaikat kitáró liliomoknak egész erdeje van itt s csudás szépségükben úgy hatnak a szemlélőre, mint valami oázis a sivatagban. A források kibuggyanó vize apró patakocskákban csacsogva és szökdécselve folydogál tova. Az épület belsejében vidám gyermekhangokat, a bokrokban fülemile-éneket s a fákról pintyőke és más kis szárnyas dalárdisták csicsergését hallani. Túl innen mindebből semmi sincsen. Nincs gyermek, nincs lomb, nincs virág, nincs víz, nincs madár.