Legeltesd az én bárányaimat [antikvár]

Előszó Az évek során a szamarak és a lovak hatására egyszerűbb pappá, jobb szerzetessé váltam, aki jobban megszenteli az időt és egyre inkább képes meglátni a Teremtésben a Teremtő élő tükörképét. Azon kaptam magam, hogy imáimat a lovak fülébe suttogom azzal a nyomatékos hangsúllyal, amely kiválasztja őket, hogy közvetítsék Isten szándékait. Viszonzásul hallgattam gyengéd könyörgé-süket, mert minden szuszogásuk, nyerítésük, orrlyukre-megésük csodálatos óda az élethez. De kétségtelenül hiányzott ebből a kolostori békéből a szabad levegő próbája vagy a vüág megpróbáltatásai, amely által a szenvedést követő öröm kevésbé naivvá és hitelesebben ragyogóvá válik. A nyájam és én elhagytuk Épinay-sous-Sénart ortodox szemináriumát és egy Sarthe megyei farm remeteségébe vonultunk, ahol egy év leforgása alatt mindent átéltünk: a környezet viszontagságait és a váratlan találkozások örömét; a kiképzés nehézségeit és a lovas élmények köny-nyedségét, ahogy a nagykönyvben meg van írva; a halál leheletét és az új születések csodáját. Korábban beszámoltam a noviciátusom évei alatt a szamaraimmal és a lovaimmal való kapcsolatomból fakadó