Bővebb ismertető
Táblája foltos, sérült. Lapéle és néhány oldala foltos.
El van intézve! jelentette ki biztató mosollyal Vilmos atya , a költözködést én fogom megszervezni. Ebből rögtön tudtuk, hogy rémes dolgok következnek. Méhes György, a nagy mesélő vidám családi regényeinek újabb kötetében minden mozgásba lendülsoksok kalandból, hétköznapi bosszúságból valódi leleplező, szórakoztatóan tanulságos példatár született. Miután Öcsi és barátai porrá zúzzák Apu könyvtárát, és néhány szaki (meg a titokzatos rauhenpikk) segítségével berendezik az új lakást némi vendégriasztó, takarékossági, autóvezetési és férjnevelési túlélő lecke után , azt hihetnénk, megnyugszanak a kedélyek. De nem! Apués Anyu inkább nyakába veszi a világot, azaz hátára a zsákot, és meg sem áll az Adriáig. Egészen addig lubickolnak gondtalanul, ameddig Vilmos atya... A főszereplők viszontagságairól és rémtetteiről a regénysorozat mindegyik kötetében olvashatunk. E vidám regényeket az író gyakorló szülőknek és a felnövekvő ifjúságnak szánta, hogy a kalandok végére kiderüljön: a barátság, a megértés, a szeretet, anyu meg apu, a család és hasonló nyalánkságok a legfontosabb részei az életnek; bár annak bizony része a tévedés, a hazugság, a baleset, a hiúság, vagy a mindig ínyenc önzés, a remeknek érzett rosszindulat, a borzongató félelem és a jó kis káröröm is. A "Nagy Mesélőként ismert író a család mindennapi apróságait karikírozza ki ellenállhatatlan humorral, sorozatosan bizonygatva, hogy semmin sem nevethetünk jobban, mint tulajdon balfogásainkon. Méhes György Micsoda társasága azt jelentheti nekünk, magyaroknak, amit az angoloknak a Három ember egy csónakban (Jerome K. Jerome) vagy a Családom és egyéb állatfajták (Gerald Durrell). Megjelent: Micsoda társaság! Tatárok a tengeren Előkészületben: Kilenc vesszőparipa ...és egy meglepetés!
Méhes György (valódi nevén Nagy Elek, Székelyudvarhely, 1916. május 14. – Budapest, 2007. április 10.) Kossuth-díjas erdélyi magyar író, újságíró. Írói álnevét Méhes György (1746–1809) bölcseleti doktor, református főiskolai tanár és író tiszteletére vette föl.
1917-ben a család Kolozsvárra költözött, az ottani református gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a Ferdinánd Tudományegyetemenen tanult jogot, de érdeklődése a színház felé fordult. 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjából több hónapot Budapesten töltött. Ezután újságoknál dolgozott, először színkritikái, majd politikai írásai jelentek meg a Pásztortűzben és a Keleti Újságban. Írásaiban szót emelt a vad nacionalizmus ellen, a magyarok és románok békés egymás mellett élését szorgalmazta.
A 2. világháború után 1948 és 1950 között a Falvak Dolgozó Népe munkatársa, 1950 és 1952 között a Művelődési Útmutató szerkesztője. Pártonkívülisége miatt támadások érték, emiatt meg kellett változtatnia nevét. 1952 után kivonult a hivatalos irodalmi életből, szabadúszóként írt ifjúsági regényeket és meséket. 1956-ban rövid ideig a Napsugár című gyermekújság főszerkesztő-helyettese. Első felnőtteknek szóló regényét, az Orsolya címűt, 1977-ben publikálta, ám különösebb sikert nem ért el vele. A sikert az 1982-ben megjelent Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című életrajzi regényével érte el.
Munkássága több elismerésben részesült. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg; 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki „jelentős próza- és drámaírói tevékenységéért, az egyetemes magyar művelődés és nemzettudat megtartóerejének kimunkálásában vállalt szerepéért, a gyermekirodalomtól a színpadi alkotásokig ívelő irodalmi munkásságáért”. 2005-ben átvehette a Bécsi Európai Akadémia díját.
2007. április 10-én, 91. életévében hunyt el Budapesten.
Fia, Nagy Elek – nagyvállalkozó, a Vegyépszer Zrt. tulajdonosa – a leggazdagabb magyarországi milliárdosok közé tartozik, emellett pedig Monaco magyarországi tiszteletbeli konzulja.