Lelki finomságok [antikvár]

Részlet a könyvből: LELKI FINOMSÁGOK Az öreg Kóryné nem szenvedett sokat, a betegség; úgyszólván néhány óra alatt végzett vele. Még meg sem érett, ki sem bontakozott a riadalom, amit halála keltett, máris megkezdődött a temetési szertartás, jöttek a látogatók, a sürgönyök, a levelek, a számlák, máris tombolt a halál körüli iszonyú, kegyeletlen zűrzavar. Estefelé a gyászoló család végre lélegzethez jutott. Ott üldögéltek fáradtan, csömörlötten az öregasszony elárvult lakásában, a hajdani jómód roncsai között. A sűrűn lefüggönyözött szobában ó-arany csillár verte vissza tompán a fényt, a zömök biedermeier kommód fölött aranykeretű szeplős tükör függött, különös kékcsillámú tükör. Az intarziás szekrényeken fanyarillatú birsalma sárgállott, csipkék díszítették a merevhátú karosszékek karfáját és támláját. Ahány dísztárgyat lehetett látni, mind egy-egy csészeformájú kézimunkán állott. A vitrin tetején szorgosan ketyegett az empire zenélőóra, az üveg mögött a polcokon a japáni teáskészlet szomszédságában ott állott nagypapa tubákos szelencéje 6 egy palackba épített hajó, a Kóry lányok gyermekkorának legizgalmasabb csodája. Kóry Zsóka, a legkisebb lány, nem akarta megbontani a lakás tökéletes összhangját, azt az időtlen, mozdulatlan hangulatot, amelyet valamiként egynek érzett életévek Nemcsak a szép bútorokhoz, nemcsak a jó szőnyegekhez ragaszkodott görcsösen, de a semmiségekhez is, anyja csipkés fehérneműjéhez, bóbitás főkötőjéhez, ahhoz "rékli"-hez és "slafrok"-hoz, amely még, múltidők emlékeként, ott pihent a szekrények mélyén.