Lengyel történet [antikvár]

Címlapján tulajdonosi névbejegyzéssel.
„Bev. ​legalább tudni fogod, hogy sokat gondolok rád, és hogy nekem fontos az, hogy végre válaszoljak a kérdésedre, még ha csak egy hosszú szemhunyásba zárt üzenetben is, és háromévi késéssel. Önző vagyok, mert ahogy mondtam, saját magamat akarom újra látni, azt remélve ettől, hogy mire Edit megérkezik, megbékélek magammal, és nem lesznek már a gyomrom táján azok a furcsa, émelyítő kis szúrások a házasság gondolatától. És neked kell elmondanom a lengyel történetet, csak neked mondhatom el, mert igazából általad jöttem rá az utazás fontosságára. Mielőtt elmentél, az utolsó éjszakán órákig bőgtünk, egymást szorosan átölelve, és amikor a vonatod eltűnt a szemem elől, megértettem, hogy az elutazásod okozta éles fájdalom majd tompa hiánnyá enyhül, de azért te már beleépültél a sejtjeimbe, mint egy vándorút… Vajon megérted-e, amikor próbáltam magyarázni, hogy nekem az utazás nemcsak a kilométerek számát jelenti. Hogy nekem nem mindegy, Afrika vagy Ausztrália, hogy nekem nem volna mindegy, hogy New York vagy San Francisco. Nekem, ha azt mondom, utazás, az autogramot osztogató Alvaro jut eszembe, meg Jeff Szemüvegének villogása, meg a wrocławi harangok sokféle zengzetes szava…”