Létábécé III. [antikvár]

Előszórr Ikergetem, még mindig kergetem azt az Ábécés könyvet! Első, iskolai tankönyvemet.Mostanában: nem készítenek olyat.Sok-sok könyvet átlapoztam könyvtárakban. Szegeden az antiquariumban. Budapesten: az 1800-as évek végének és az 1900-as évek elejének, gyermekeknek írt mesés- és tanulságos könyveit. Csak hasonlót találtam az Andrássy út egyik mély-pincés régi, antiquar" könyvei között.Ugyanolyat: nem.Ezért folytatom - amíg tudom - szövöm-szövögetem a saját Ábécés könyvem.-Hátha megér egy olvasást!-Hátha elmondhatom a Mindennapok örömét!-Hátha mások is felfedezik (velem) a Mindennapok tiszteletét! Szeretném nagyon szeretném! Könyvesboltokba máig is betérek: az Atlanti óceán partján a morajló habok kísérnek fel Tengerész Henrik erődjébe. Az emeleten könyvek, lemezek. Dél Franciaországban: Draguignan városában raboskodott Kisfaludy Sándor. De hogy? Szavát adta a franciáknak, hogy nem megy el a városból. Egy parola. Ennyi az egész. Az ő emlékét, kvártélyát" kerestem. A kedves kis város temérdek könyvét csodáltam a takaros könyvesboltban. Draguignan-i emlékem mindössze: Félix Gaffiot Dictionnaire Latin-Français szótára. Miből csupán az tíínik ki: hogy a vendégszerető franciák is igencsak kanalazgattak a latin nyelvből. (Kisfaludy Sándornak könnyű voh. Tudott deákul", folyékonyan beszélt franciául, vendégeskedett Draguignan szalonjaiban, Petrarca szonettjeit is eredetiben olvasgatta.)ív' ,1. I,