Levelek egy barátnőmhöz [antikvár]

Részlet a könyvből: Az egész éjjel arra a pár szóra gondoltam, amivel maga az este, a Hungária előtt, elbúcsuzott tőlem, mikor beszállt az autójába. E néhány szó csengésén, az egész hangja üdeségén érezni lehetett, hogy kitünően vacsorázott egészen könnyű ételeket s nem sokat törődik a világgal. Azt se nagyon nézte, ha berakják-e az összes bőröndjeit a kocsiba. Olyan nyugodt volt, olyan fölényes, olyan bizalommal teljes a maga sorsában s a hotel-szolgák tisztességében is, mint akit nem érhet meglepetés, igaz? S ahogy elhelyezkedett az autóban s dobálta a felöltőit s a takarókat maga körül, rögtön megláttam, egész perspektivákkal, páratlan művészetét a szenzuális kényelem minden szakmájában. Hogy bújhat az ágyába, otthon, Erdőházán, micsoda almakukac kéjével, nagy fehérhernyó-ondulációkkal, vagy micsoda gyöngyhalász vagy oceáni búvár világfelejtő elmerülésével, aki ilyen jóizűen dörgöli bele magát egy autó sarkába, - erre gondoltam, ne haragudjon. Már akkor csak a kutyája nézett rám, a nagy barna, ritka, gyönyörű chow-chow kutyája a medvefejével s akinek fekete nyelve van.