Levelek San Luisnak inka "Szentföldről"... [antikvár]

Részlet: ELŐ-MESE-SZÓ Egyszer volt, hol nem volt Túl az Óperencián, túl az Üveghegyen Olyan ez, mint a mese; tudod, egyszercsak elindulni hétmérföldes csizmával s átkelni az óceánon, hogy egy másik óceán partján találja magát az ember gyereke, hát ez mese - hiszed, nem hiszed, igaz mese. Volt egyszer egy király - aki álruhában lakatos volt (talán már nem is tudjátok, mi az, hogy lakatos) -, aki éppen kilencvenkilenc esztendős lenne, ha élne, de már régen magukhoz szólították őt az égiek! Szóval ennek a 99 éves királynak volt három gyermeke, s a legkisebb királylány egyszer csak útra kelt, hogy az indiánok földjére menjen, hol a nagy hegyeket szentként tisztelték, ahogy a nagy folyót, az Urubambát is, amelyről még földrajzórán hallott a kis királylány, azóta is ott duruzsolt dallamával fülének valamely járatában a tompa dobszó, U-ru-bam-ba, U-ru-bam-ba! De hogy egyik szavam a másikba ne öltsem, előbb még az történt, hogy nagy próbatétel elé állították a kis királylányt egy szép napon - aki azóta már akár nagymama is lehetne -, mégpedig azzal álltak eléje, hogy nagy ajándékot kap. Az élet nagy ajándékainak egyikét, ha felszáll a nagy madárra, mely óriás madarat most Luft-Hanzának hívták, s átkel vele hegyenvölgyön, Európán, sivatagok felett, a mesés Afrika földje szegélyén, majd át az Óperencián, s a világ másik csücskén, Dél-Amerikában pihenjen csak meg rövid időre, nem messze a híres karneválok színhelyétől, a híres futballisták országában, a kakaduk hazájában. Ott aztán kitekint a nagy üveg- 7