Levelem X-hez [antikvár]

Igaz indulatokat csak igaz ember kelthet, olyan igaz, amilyen e vers cámzettje, a szerző visszavonhatatlan barátja, igen visszavonhatatlan, ha más tetszene ki a szövegből rossz az olvasata, rossz, valami olyan olvasatot igényel, vár, mint aminőt a szerző maga kölcsönzött a szövegnek a címzettel való kibékülésük okán-apropóján, amikor elsőként neki olvasta fel hálatelt szívvel meg pogány-harag-vó indulattal, ablaküvegeket rezegtető indulattal, egy szelídlelkú fafaragómúvész otthonában, ami a békülés alá a semleges terepet szolgáltatta. Ez a progresszív kétszínúség érdemesíti a szerző érzetében arra a verset, hogy ekkora késedelemmel is időszerúen adja közre.