Magányos sziget [antikvár]

Részlet a könyvből: Az utolsó napsugarak megcsillantak a magasba szökkent templomtornyon. A dombon épült templom csúcsíves ablakaival úgy ágaskodott felfelé, mint egy égbe iparkodó imádság. Körülötte zegzúgos szűk sikátorok kígyóztak, keskeny, meredektetejű házakkal és misztikusan mély, titokzatos kapualjakkal. A dohos lehelletű kapuk letünt évszázadokat pergettek vissza; mintha megállt volna az idő Bayreuth gótikus városrészében. A völgy lenn, a domb alján sötét volt és titokzatos, akárcsak a mély kapualjak és a városkát környező zölderdejű hegykoszorú. A szemközti dombon épült Festspielhaus szigorú vörös tömbje rejtelmes, alaktalan tömegként hatott. Fölötte egyetlen szürkeséggé szűkült a horizont, mintha bezárult volna az ég. Ólmos és egyhangú tengerből felnyúlt, súlyos kövekből épült, elhagyatott várnak tünt.