Magyar fiúk [antikvár]

Részlet a könyvből:Az 1704. esztendő őszén, dicsőséges fejedelmünknek: Rákóczi Ferencnek kurucai több diadalt nyertek már a labancok felett. Magyarország északi részén egyik vár a másik után esett a kurucok kezére. Ennek az esztendőnek egyik napfényes őszi délutánján piros képű, csillogó szemű fiúk csapatja lépkedett kifelé hírneves Bazin városa északi kapuján. Keményen, peckesen rakták lábukat, délceg sorban haladtak ki a mezőre. Hangosan dobbant lábuk alatt a föld, lelkesen vert szívük. Valamennyinek fakard az oldalán, fapuska a vállán. Az őr, aki a kapunál vigyázott, jókedvűen sodorintott egyet a nagy bajszán, úgy kérdezte tőlük: - Hová, hová, vitézlő urak? - Jelentem alásan, csatába megyünk! - szólt a vezér, Gergő Pali. Az útszéli katángkóró kék virága bólingatott feléjük. Az is kérdezte: - Hová, hová, vitézlő urak? - Megyünk a csatába, nagy Rákóczi Ferenc táborába. Csiripoló, zajos verebek csoportja ült az útmenti fákon. Egyszerre csak szemükbe tűnik az ifjú csapat.