Magyarország megcsonkításának okai [antikvár]

AZ ÖSSZEOMLÁS NAPJAI Báró somorjai Lukachich Géza Kassán született 1865-ben. 1887-ben avatták hivatásos katonatisztté, hadnagy lett a közös hadseregben. 1900-ban átkerült a Magyar Királyi Honvédséghez, majd 1911-ben vissza a közösökhöz, ahol ezredesi váll-lappal a 38. gyalogezred parancsnoka. 1914-ben ezredével a balkáni frontra vezénylik. Itt az 1., majd a 2. dandár parancsnoka lesz, ami azt jelenti, hogy a legfelsőbb hadvezetés bízik katonai tehetségében és rátermettségében. 1915 tavaszán kerül az olasz frontra, ahol egy hónap múlva a 20. honvéd hadosztály parancsnoka lesz. Öt Isonzó-csatában vett részt (2-6.), majd a 12. csatában a 20. hadosztály helytállása tette lehetővé azt, hogy az olaszok visszaverése után a Birodalom hadseregei eljutnak a Piave folyóig. Emlékiratában is meghatottan gondol vissza arra a két és fél évre, amit e magyarországi feltöltésű alakulattal véghez vitt. 1917. augusztusában elismerik katonai tehetségét: megkapja a királytól a Katonai Mária Terézia Rendet, amely bárói címet is jelent. 1918 február közepén a király a magyarországi és a horvátországi karhatalmi csapatok parancsnokává nevezte ki. Feladata az volt, hogy a Birodalom magyar felében katonasággal biztosítsa a termelés rendjét. Ez nem volt könnyű, mi-