Makár álma/Zúg az erdő [antikvár]

Részlet: MAKÁR ÁLMA. Ezt az álmot a szegény Makár álmodta, a ki távoli sivár vidéken legelteti juhnyáj át, az az öreg Makár, a kivel, mint tudjuk, minden megeshetett. Szülőhazája - a rideg Csalgan - egészen elveszett a nagy jakut erdőségben. Makár elődjei kicsikartak ebből az erdőből egy darab művelhető földet és habár majdnem áthatolhatatlan rengeteggel voltak körülzárva, nem vesztették el bátorságukat. A megművelt földön kerítések, csűrök, pajták, alacsony füstös kunyhók keletkeztek és végül a falu közepén diadalmi zászlóként templomtorony emelkedett a levegőbe, a mi nagy faluvá tette Csalgant. Miközben azonban Makár ősapái az erdővel vesződtek, azt tűzzel-vassal pusztították, hogy a talajt termővé tegyék, önmaguk mindinkább elvadultak. Jakut leányokat véve feleségül, átvették egyúttal nyelvüket és szokásaikat. A hatalmas orosz nép jellemző vonásai bennök mind határozatlanabbak lettek és mindinkább tünedeztek. De Makár mégsem feledkezett meg arról, hogy ő csalgani gazda. Ilyennek született, itt élt és itt akart meghalni...