Marie I-II. [antikvár]

I. FEJEZET Galigaí háza Tizenhat vaspatkó száguldó forgataga falta az utat, maga után húzva egy hintót, melynek címertelen, zöld kocsija és lehajtott, bőr függönyei elrejtették utasát. Vágtatva szelték át Boissy-Saint-Léger-t, megelőzve a kapuzárást, és hajszálnyira kikerülve az ösz-szeütközést egy szekérrel, melynek sikerült egy tanya behajtójára húzódnia. Fázós áprilisi nap volt, 1622-ben. Későre járt, és még a teljes sötétség beállta előtt meg kellett érkezniük. A pokoli iramban haladó hintó hátulján nem állt lakáj. Egyetlenegy kapaszkodott a bakon a szélehossza egy, életerős kocsis mellett, akinek marka könnyedén kordában tartotta az elébe fogott négy megveszekedett démont. Perannak hívták. Erős, hallgatag bretagne-i volt, s mélyen szemöldökébe húzott fekete kalapja alatt mintha vésővel faragták volna gránitba az arcát. Gyermekkora óta szolgálta a hercegnőt, teljes odaadással és engedelmességgel, s csak akkor szállt vitába egy-egy parancsával, ha az úrnőt veszélybe sodorta valamelyik kiszámíthatatlan ötlete. A zöld bársony kárpitozású, az út rázkódása ellen puha párnákkal kibélelt hintó belsejében két egyidős hölgy ült, ki-ki a maga sarkában, teljes némaságba 9