Megakad a vármegye [antikvár]

Eötvös Károly helye irodalmunkban A magyar köznemesi osztályra a XIX. század első felében sajátos történelmi szerep hárult. A fejlődésében megrekedt és az osztrák gyarmati fosztogatásnak kiszolgáltatott országban napirendre került az egymástól elválaszthatatlan kettős feladat: a kapitalista gazdálkodást gátló feudalizmus megdöntése és a nemzeti függetlenség kivívása. Nyugateurópában, az ipari forradalom hazájában a feudalizmus elleni harcot, a népi tömegekre támaszkodva, a burzsoázia vívta meg. Nálunk azonban - épp az elmaradottság és gyarmati kizsákmányolás következtében - nem volt számottevő polgárság, s ami volt, jórészt németül beszélt, érzett, gondolkodott. Szerepét csakis a nemesség középső és alsó rétege tölthette be, mely saját bőrén érezte a tőkehiány, az értékesítési nehézségek, az egyre kevésbé kifizetődő jobbágymunka hátrányos voltát. A történelmi helyzet hazafias nemzeti érzést és felvilágosodott szellemű műveltséget követelt meg attól az osztálytól, mely hivatva volt a haladás élére állni. A kettő együtt csak a középnemességben, s a nemesség értelmiségi pályára kényszerült elszegényedett tagjaiban volt meg.