Megbukott bűvészinasok [antikvár]

Kisfiú tányérsapkával Egyszer ültem életemben körhintán, és úgy alakult, hogy az első alkalom egyben az utolsó is lett. Hogy ebben mekkora szerepe volt a pár perces menetet követő esti eseményeknek, és mekkora az egyensúly-érzékelést szabályozó csavaros ívjáratnak a fülemben, azt nem tudom, de annyi biztos, hogy e percben, pusztán attól, hogy leírom a szót, 'körhinta', szédülni kezd a fejem és émelyegni a gyomrom. Azt az évet Hajdúböszörményben, az anyai nagyanyámnál töltöttem, ott jártam ki az ötödik osztályt. Maminak egyszerű, kedves kis háza volt a falu szélén, a Budai Nagy Antal utcában. Az egyik sarkon volt a hentes-fűszeres, a hosszú, girbegurba utca másik végében pedig az iskola, ami hétvégente moziként működött. Közelben az állomás és a temető - minden, ami az élethez fontos. Na, meg a Hajnal nevű kocsma is.