Megtört szívek balladája [antikvár]

„Mint a levegő maga, más volt az éjszaka szaga és íze ott, ahol John Reddy lakott. Lenn, akár egy kút mélyén. Ráébredtünk, november van, mindjárt itt a tél. Fölöttünk a hold, mint a kifehéredett csont, szemünket sértve ragyogott.- Ó, te jó Isten! Ó! – Egymásba kapaszkodtunk.Jéghideg kezek kulcsolták egymást. Hirtelen túl sok kéz, túl sok jéghideg ujj. Valahonnan föntről (John Reddy ablaka vagy tizenöt centire nyitva volt, láttad magad előtt, ahogy izmos karjával feltépi, bosszúsan, türelmetlenül, mert a szoba túlfűtött, fülledt) blues zene hallatszott – súlyos volt, lüktető, felnőtt. Nem tinglitangli rockzene, amilyet mi hallgatunk. Abban a pillanatban éreztük, sorsunk magányra ítélt: willowsille-i szűzek voltunk és willowsville-i szűzek maradunk életünk végéig. Bár John Reddy lesz az első szeretőnk, a szüzességünk visszanő. Áthatolhatatlanok voltunk. Ez a szüzesség, mint az átok, kíséri majd bátor, kétségbeesett felnőtt próbálkozásainkat. Végigkíséri házasságunkat, ezzel merülünk az anyaságba, a házassátörésbe. Kíséri a szétköltözéseket, az idegösszeomlásokat, a második házasságokat, az újabb anyaságot..."A modern szépirodalom egyik legjelentősebb mesemondójának lenyűgöző és izgalmas regénye, mélyen meginditó meditáció az emberi vágyak természetéről.