Megváltó szerelem [antikvár]

1. FEJEZETEdward Hascomb Rawlings az irodájában ült, és mosolyogva nézte az előtte heverő reggeli lapot. Az ötödik oldalon vidám, fiatal nő épp egy repülő lépcsőjén lépked lefelé. A méltóságos Kezia Saint Martin. Egy másik, kisebb fénykép egy magas, jóképű fiatalember karján mutatja, amint a reptér előcsarnokából a várakozó limuzin felé tart. A férfi, Edward jól ismerte, Whit-ney Hayworth III., a Benton, Thatcher, Powers és Frye ügyvédi munkaközösség legifjabb tagja. Edward azóta ismerte Whitet, hogy a fiú kikerült a jogi fakultásról. Annak pedig tíz esztendeje. De e percben Whit nem érdekelte. A belekaroló apró termetű nő viszont annál inkább. Edward mindig is csodálta ébenfeketébe hajló haját, mélykék szemét és angolosan krémszínű arcbőrét.És még ezen a rotációs papíron is milyen csinos! Mosolyog. Le van sülve. Csakhogy hazajött. Távollétét Edward mindig véget nem érőnek érezte. Az újság szerint éppen Marbellából érkezett, ahol szemtanúk többen is látták a nagynénje, Contessa di San Ricamini, született Hilary Saint Martin nyári rezidenciájában. A hétvégét megelőzően Kezia Dél-Franciaországban nyaralt, majdhogynem a világtól elzártan". Edward a gondolatra is elnevette magát. Egész nyáron rendszeresen olvasta a lány rovatát, a Londonból, Párizsból, Barcelonából, Nizzából és Rómából küldött jelentéseit. Dús programja volt a nagy elzártságban".Egy további bekezdés, még ugyanazon az oldalon, további három hírességet megnevezett, akik egy gépen jöttek Keziával. A görög hajómágnás hirtelen meggazdagodott lánya, aki apja egyetlen örököseként irdatlan nagy vagyonra tett szert. A belga hercegnő, aki egyenesen a párizsi divatkollekciók megtekintése után ugrott át államköltségen New Yorkba. Kezia jó társaságban volt a repülőút során, és Edward eltűnődött, vajon mennyit nyert tőlük a kockán. Kezia nagyszerű játékos hírében állt. Edward észrevette, hogy a sajtó ezúttal is Keziának szentelte a legnagyobb teret. Mint általában. Mindig ő volt a figyelem középpontjában - csak úgy villogtak a vakuk, ha belépett egy étterembe, vagy kijött egy színházból. Ezt kamaszkorában tűrte a legnehezebben, pedig a fotóriporterek és újságírók már akkor is mindig lesben álltak, pletykaéhesen, kíváncsian, tolakodón. Mintha évekig falkában követték volna a kis halak - bár ez akkor volt, amikor rászállt az apja vagyona. Mostanra megszokták, s a figyelmük is mintha visszaterelődött volna a normális mederbe.5