Menekülés holdfénynél [antikvár]

Első fejezetElizabeth biciklijét a csűr ajtajának támasztotta. Egy darabig csak állt ott, és a rét fölött köröző, zsákmányt kereső héját figyelte. Látta, ahogy a madár a föld felé zuhan, majd ismét felemelkedik. Mire a domboldalon húzódó fasor felé tovahussant, már tartott valamit a karmai között. Elizabeth szerette ezt a Felső-Savoya dombvidékén elterülő kis tanyát, anyai nagyszülei otthonát. Ez volt számára a nyári szünidő helyszíne, egy hely, ahol szabadon barangolhatott a réteken, élvezhette az árnyas erdőket, kerekezhetett a keskeny ösvényeken, úszhatott a tavakban, habár vizük jéghideg volt, és hazatérhetett a grandmére által főzött finom ebédekre és vacsorákra. Nyáron minden buja zöld volt, vadvirágok pettyez-ték a réteket, ahol grandpére marhái és kecskéi legeltek. Följebb, az erdőség fölött az Alpok csúcsai meredeztek - nyáron kopár sziklákkal, télen hóval borítva.A nyár hamarosan véget ér, bár idén jócskán elhúzódott. Elizabeth is hazaindul, hogy eldöntse, mihez kezdjen az életével. Vajon Max megkéri a kezét? És ő igent mondjon neki? Nem volt teljesen biztos a dolgában. Szereti a férfit, de vajon készen áll már arra, hogy egy hivatásos katona feleségeként háztartást vezessen? Nem szeretne inkább saját karriert, valami hasznosat tenni, és először megtanulni élni egy kicsit? És mi lesz akkor, ha kitör a háború? Max azt mondta, a háború elkerülhetetlen, hiába jött haza Chamberlain miniszterelnök Münchenből azt a darab papírt lobogtatva, amely szerinte korunk békéje". Max szerint az egész csak arra jó, hogy időt nyerjen az ország számára a fegyver-^ 7 ^