Menetirány [antikvár]

Az új írót valójában akkor mutatjuk be az olvasónak, amikor írásait be tudjuk már fűzni az irodalomtörténet fejlődésrendjébe, s megjelenésük szükségszerűségére, az örökölt és szerzett javak értékére utalhatunk. A fiatal Veress Zoltán önálló kötetté kerekedett novellatermése ebből a szempontból különösen tanulságos. Már első olvasásra sem beszélhetnénk ezekről a novellákról másként, mint egy hazai irodalmunkban már kibontott témakör egészséges folytatásáról. Az új író világa nagyjában ugyanaz a külvárosi népélet, melyet nálunk Nagy István és Asztalos István emelt be az irodalomba, a sokszor izgalmas történetekben azonban annyi újabb mondanivaló csillan fel, hogy ezzel az író irodalmunk szocialista gazdagodásához járul hozzá. Minden író elsősorban saját élményanyagát hordja ki. Amíg Nagy István is, Asztalos István is a kapitalizmusról a szocializmusra váló forradalmi átmenet hatalmas változásait élte át s tükrözi munkáiban, addig az újabb író-nemzedék eszmélkedése már a szocialista építés győzelmének időszakára esik. Ami író-nagyjaink élményanyagában pártos hősök előnyomulása ellenséges terepen s küzdelme a felszabadulás után megbújt ellenséges elemekkel, az az új viszonyok közt felnőtt írógárda esetében már a közösség erkölcsének diadala a bűnözéssé züllött kispolgári önzés egyedi maradványai felett.