Menyasszony rendelésre [antikvár]

Tíz évvel korábban San Jose, Kalifornia Khái-nak sírnia kellett volna. Tudta, hogy sírnia kellene. Elvégre mindenki sírt. De Khái szeme száraz maradt. Ha kicsit kipirosodott, az csak a ravatalozóban meggyújtott füstölők sűrű ködétől lehetett. Hogy szomorú volt-e? Úgy gondolta, szomorú. De még szomorúbbnak illett volna lennie. Akinek a legjobb barátja halt meg, ráadásul így, annak összetörten kellene gyászolnia. Ha ez egy vietnami opera lenne, akkor most mindenki könnyekben fuldoklana. Miért volt nyugodt az elméje? Miért a holnapra beadandó házi dolgozatra gondolt? Miért tudott gyakorlatias maradni? Unokatestvére, Sara úgy zokogott, hogy ki kellett rohannia a mosdóba, mert hányingere támadt. Khái gyanította, hogy még mindig ott van, és megállás nélkül hány. Sara anyja, Dí Mai merev tartással ült az első sorban, tenyerét összetette, fejét lehajtotta. Khái anyja néha a hátára tette a kezét, de Dí Mai nem reagált. Ő sem könnyezett, ahogy Khái sem, de ő azért