Mérges puszta [antikvár]

Részlet a könyvből-: - Az igazat mondd, hol voltál tegnap este? A férfi a tükör előtt állt és a nyakkendőjét kötötte. Szép, sötétkék selyem volt, ezüstfényű pettyel. A legújabb, a legdrágább, a legdivatosabb. - Megint kiküldte a Kelemen a számlát. Hat selyeming kétszázhetven pengő - folytatta az asszony. - Kérlek, majd kifizetem. - Nekem azt mondtad, százhúsz az egész számla és már a mult héten elintézted. - Rosszul emlékszel, kérlek. - Te emlékszel rosszul. Állandóan gyengül a memoriád. Elfelejtetted már a gimnáziumból? Mendacem opportet esse memorem... A férfi a kabátját vette. Könnyű, sötétszürke szövet volt, valódi angol, újdonság, csak egyetlen szabó hozatott ebből a szövetből az egész városban. - Itt hátul húz a kabát, - mondta az asszony - egy ilyen drága helyen jobban vigyázhatnának. - Neked semmi se jó. - Neked pedig semmi se drága. Ha már ennyit költesz, legalább ízlésed lehetne. Azonkívül jobban vigyázhatnál a ruhádra. Látod ezt a foltot? Ez a tegnapi halmayonnaise. - Már szaladt is, cipőjének a sarka végigkopogott a lakáson. Hozta a benzint. - Megőrültél? Benzinnel akarsz bekenni? Rettenetes vagy. Ez a mániád, az örök pucolás. A ruhám vagy ecetszagú, vagy naftalinos, vagy messziről árad róla a szalmiákszesz. Elővett egy fehér linonkendőt és bedugta a szivarzsebébe. - A zsebkendőket már kifizetted? - kérdezte az asszony.