Mikó solymár [antikvár]

Részlet a könyvből: "Váltáskor az őrségen soros várjobbágyok helyett maga kapaszkodik föl szolgájával a torony vigyázóházába. Éjfél régen elmult. A foszladozó felhőkön át csak itt-ott pislog csillag. Köröskörül vak setétség nehezedik a vidékre és hangtalan csend. Merzse vitéz, Sóvár porkolábja (a német Burggrafból, a későbbi várkapitány szóval volt akkor egyértelmű), lélekzetét visszafojtva figyel. A fel-felzúgó szélben néha felsóhajt az erdő. Egyéb hangot nem hall. Még nem mult el a farsang dereka, de már bőjti szelek járnak s nem is észak felől. Napok óta délnyugati szél fujdogál s a rövid tél kevés hava mind elolvadt. Lenn a völgyben már javában szántanak a flammandus vendégek. Éjjel sincs fagy. Mintha az idő kereke visszájára fordult volna. A költöző madarak azonban nem mutatkoznak. A mult éjjel, kevéssel pitymallat előtt a toronyőrök mégis fajddürgést hallottak. Aki kelet felől strázsált, a kakas bokázó táncát is megleste, alig gerelyvetésnyire a toronytól az erdő szélén. Máskor is ilyen időtájt mutatkoznak a fajdok, de csak messze benn az erdőben, amikor ott még mindenféle hó van."