Morfondírozások [antikvár]

Dráni morfondírjain tűnődve úgy érzem magam, mint ha egy még nyílt szívű gyerek egy már nyílt szívű aggastyán lágy szavait hallgatná, vagy egy már nyílt szívű aggastyán nézné egy még nyílt szívű gyerek éles képecskéit a világról, önmagáról és mindenekfölött a kettő lehetséges kapcsolatairól. Ez a pre- vagy poszt-szociális, elfogulatlan, senki-semmi által nem korrumpált látásmód olvasás közben valamelyest beköltözik az én szemembe is, és ilyenkor tiszta, meleg hála tölt el. Az ilyes, határtalan mofrondírozások során az ember nem "okosabb", hanem jobb és derűsebb lesz. (Fodor Ákos) Dráni: ezt a becenevet Bornai Tibor még jóval az előtt kapta, hogy megalakult volna a KFT zenekar. Akkoriban még nem billegett bábu módjára, és nem figyelmeztette bennünket: "Nyisd ki a szemed!" Akkoriban még nem énekelt a "Balatoni nyár"-ról, még nem ihlette dalírásra egy "Bál az Operában". Csak egy hórihorgas fiatalember volt, foglalkozására nézve kottagrafikus, aki zongorázni, csellózni tanult, verseket írt, s egyre-másra komponálta dalait, amelyek csupán otthona négy fala között csendülhettek fel. Zenész-karrierről álmodozott. Amikor a szélesebb közönség megismerhette, barátai számára ő már Dráni volt. Jelent-e valamit ez a név? Ki tudja. Ő maga azt szokta mondani, ez csupán egy hangulatfestő szó. Találóan írja le egyéniségét. Ennek az egyéniségnek ezúttal egy újabb oldalát ismerhetjük meg. A szerző 144 morfondírozását tartja kezében az Olvasó. A könyvet lapozgatva gyakran jöhetünk zavarba: vajon vidám dolgok komoly megközelítésével állunk-e szembe, vagy komoly gondolatok mosolyt fakasztó oldalával találkozunk-e? Talán éppen ez Bornai titkának nyitja. Nem akar a "haza bölcsének" szerepében tetszelegni, mégis érdemes odafigyelnünk rá, s ne csodálkozzunk, ha el-elnevetjük magunkat, miközben lelkünk legtitkosabb húrjai pendülnek meg kezének könnyed érintése nyomán. Ahogy mondani szokta: "Ez a könyv jól beleillik rohanó világunk színpompás mintázatába. Nem kell ugyanis elolvasni." De e kötetet akkor is érdemes kezünkbe venni, ha csupán néhány percnyi olvasásra szánható nyugalom áll rendelkezésünkre. Bizonyára találunk benne valami fontosat vagy szépet, ami megnevettet, vagy továbbgondolásra késztet bennünket. (Tomis)