Náhar [antikvár]

elso fejezet NEMBÍZOMBENNED INDIA 1937- dec. 2. Trieszti kikötő. Na látod! Nem megmondtam? Ezt is elkerülhettük volna. Meg a kolera-oltást is! Meg ezzel a rengeteg kofferral se kéne vesződnünk. A kabinban is elférnénk. Kellett ez nekünk? Bezzeg, ha Afrikába utaznánk! . De hagyjuk ezt. Nem szóltam egy szót sem. Most már úgyis hiába. A kocka el van vetve, Bombayhíi szól a hajójegyem, nem pedig Mombassáhsi. Ismeretlen színpadon készül az előadás. Lássunk egyelőre az itteni színtér berendezéséhez. Húzkodjuk helyre az első felvonás díszleteit: Esős decemberi éjszaka. Átláthatatlan köd. Ki-bejáró hajók rekedt kürtszóval vakkantanak egymásra, mé^iesen, mint a harapós kutyák. A tengernek csupán a szaga é.ÍZíl|, J^ni csak pár lépésre lehet, oly sűrűn gőzölög a. ködhom^^í^pllfagítótorony körbejáró fénycsóvája is tehetetlenül pásztá^lM 'sötétséget, sehogy sem bír ^áraözönnel. Hajónk, ^^/^bnte Yer(íé',:kát kötött-ki,^:4^^dhatnám közvetlenül a szálloda ajtó elé, csupán egyíiiiíí^^^zt el tőle. És minthogy a borul^ol"é^y'éb. s,em látszik a háf^ivilágított oldalánál, mintha nem is M|él:á,^cs'ak éppen a szernilözti házba hurcolkodnánk át. Ez a beszállás csakugyan hurcolkodás. Hordáraim már a harmadik fordulóval kapaszkodnak fel, hanem puskáimat még most sem látom. Elkeserítő az ilyen poggyásztömeg! Számontartása matematikai probléma. De most nem Afrikába indulok ám, hogy néhány kopott bádogládába meg hátizsákba gyömöszöljem a cók-mókom'at.