Bővebb ismertető
Részlet:
Köd, köd, fojtó, tejfehér köd.
Vagy másfél hete terpedt már a radauci síkon, meg a vizes, mozdulatlan erdőkben.
Olyan sűrű volt, hogy még az árkok vonalát sem lehetett látni. Pedig máskor, az arborai út laposából jól kivette az ember a mieinket is meg a muszkáét is.
A mienk a Csipornita púpjáról ereszkedett alá az arborai útig, onnét meg újra föl a Secului domboldalára, hogy azután a szétlőtt burlai méntelep mögött fölkanyarodjék a félelmetes Csiota elé.