Negyvenöt miniatür [antikvár]

Részlet a könyvből: A vonat szelte, verte a ránkapaszkodó illatuszályokat. A nyitott ablak alatt a lelkünk is fürdött. A vadult mozdonyok, iramló vaskocsik zúgtak a térben, sistergő napsütés nyilazta a könnyű levegőt, a fénylő Messziségben bolonduló csikók, mint delfinek a tenger verőfényében, fölugrándoztak... valaki, aki most már zarándoktársam lesz minden országúton, megrezzen mellettem, ámuló kék szemét üdvözölve megnyitja, ideges kezével a virgonc csikók felé mutat és mint a fontosságot, a világmindent mély komolyan elmondja: - Jófajta ... Birja a vékonya ...