Nem szerencse dolga [antikvár]

Részlet: Ha becsukta a szemét, vadlibákat látott. Hirtelen elősurrantak a nádasból s ijedt szárnyalással csapkodtak fölfelé. Aztán megmerevedtek, s nyílegyenesen belehullottak a szürke vízbe. Ploccs. Ha becsukta a szemét, nem is karabélyt szorongatott, hanem kétcsövűt. A képzelet felkapta a sátorlapról s ringó csónakba rakta. Ült a deszkán és egyenletesen lélegzett. — Somfai honvéd, tűz! Hirtelen kinyitotta a szemét. Se vadlibák, se nádas, se csónak. Pontosan ott, ahova nézett, körös mellalak zöldellt a fehér céllapon.