Népítélet [antikvár]

nagyon szeretek pontokat rakni Végre menyasszony vagyok! de elég volt ebből ajátékból! Rémes, hogy mennyire szeretem a pontokat. írok a Kurír szerkesztőségének s megkérdezem, mit jelent ez? Ok biztosan tudják, mert minden kérdésre válaszolnak. „Ma" tavaly a búcsújáró helyek felől érdeklődött: felsorolták valamennyit, ami csak a világon van. Azután „Pa" kérdezte, hogy nemesek vagyunk-e s ha igen, mi a címerünk? Erre is mindjárt válaszoltak, tíz címert is felsoroltak! „Pa" aztán egy szakembertől kért tanácsot, hogy melyiket tétesse a névjegyére! Igazán van vőlegényem, mégpedig most már egészen hivatalosan, „Ma" meg „Pa" beleegyezésével, nagynénikkel és nagybácsikkal, hatalmas tortapiramissal és áldással, no meg az ujjamon briliáns jegygyűrűvel Hortenzia nénitől pedig briliáns fülbevalót kaptam. Mindjárt fel is próbáltam s leültem a tükör elé, a lámpától egy kicsit oldalvást. Olyan gyönyörűen csillogott, hogy Henryk fülön akart cső Mert ő a vőlegényem. „Pa" nem akart beleegyezni, mert Henryk még nem végezte el az egyetemet. Ez is ok?