New York [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ungvári Pál az Olympic első osztályának dohányzótermében ült. A fal mentén tovafutó fekete bőrdívány egy sarkában húzódott meg, s fürkésző szemmel nézett körül. Elhatározta, hogy nem vár tovább, és ma megkezdi csatatervének a lebonyolítását. Meg kell hódítania New Yorkot, New Yorkon keresztül Amerikát, s majd évek múlva hírnévvel, pénzzel megrakodva tér vissza Budapestre, hogy egyórás, másfél órás látogatásra benézzen a Fészekbe, a festők klubjába. Festő volt, Erőteljes, gazdag, ősi források buzogtak benne, és gondtalanul pazarolta Isten ajándékát. Potom áron vesztegette képeit, játszott a színekkel, mulattatta magát velük, s úgy élet aranyködös szegénységben. A hangulatait kergette. Ma egy kocsisfejet kapott le, amikor a napfénytől részeg hajnalon a konflis hazadöcögött vele Százados úti műtermébe, holnap a sarkon egy vén rikkancsasszony markáns homloka, mélyen ülő szúrós szeme ragadta meg a figyelmét, aztán hirtelen kedve kerekedett, lement Szolnokra, hogy az Alföld színes síkján fürdesse meg lelkét, s képein az eke alól nedvesen, nehéz illatoktól, termő esőktől terhesen fordult ki az olajcsillogású fekete humusz... Beült a templomba, és a következő tárlaton mindenki napsütéses képéről beszélt, amelyen az egyszerű falusi máriás zászlók szinte a szívekbe szállott, s az utolsó padon meghúzódó anyóka maga volt az imádság."