Nyár, fesztivál, szerelem [antikvár]

PROLOGUS 2018. JUNIUS Willow a limuzin hátsó ülésén az ölében fekvő vadvirágcsokrot bámulta. Az egyszerű bokréta azon kevés dolgok közé tartozott, amelyhez ragaszkodott az egyre inkább elfajuló előkészületek során. A virágok arra emlékeztették, ki is ő valójában. Amellett is kitartott, hogy csak egy koszorúslánya legyen, a legjobb barátnője, Kate, akit majdnem annyi ideje ismert, mint Charlie-t, mivel együtt jártak egyetemre. Kate a templomban, a nyugalom szigetén várta ezen az őrült napon, amelynek irányítása hónapokkal ezelőtt kicsúszott a kezéből. - Jól vagy, drágám? - kérdezte az apja, amikor a limuzin megállt a templom előtt. A férfi mutatóujjával meglazította a kényelmetlennek és melegnek látszó gallérját. Don Warwick ismert zenész volt, bejárta az egész világot, híres előadók mellett gitározott. Az esküvő után is Amerikába indul, hogy a nyugati parton koncertezzen. Aznap reggel vallotta be, hogy utoljára a saját esküvőjén viselt öltönyt. - Ideges vagyok - felelte Willow halkan. De valójában nem is idegességet, hanem félelmet érzett. A külvilág számára tökéletesnek tűnt az élete. Kitűnő eredménnyel végzett a Cambridge-i Egyetemen, egyből gyakornoki állást kapott egy nagy londoni banknál, később szerződést ajánlottak neki, és már nyolc éve dolgozott ott. Egy gyönyörű lakásban élt Charlíe-val London belvárosában, ma pedig elérkezett a tökéletesnek ígérkező esküvője, és délutánra