Örök Társak [antikvár]

Részlet a könyvből: "Előbb tele torokból harsant, aztán összeszorított ajkak mögött hullámzott a kacagás. Vadgerle búgásához hasonlóan surrant a jókedv teremről-teremre. Lihegve menekült üldözői elől a csuklyás, fekete köpenybe rejtőzködött asszony. Fekete álarcát szorosan arca elé tartotta gyűrűtlen kezével. Ügyesen kerülgette a nehéz, faragott bútorokat és időnként cselt vetett üldözőinek. Mintha óriás gyermekek hajították volna fel az égre, s most már nem tudnák lecsalogatni fényes labdájukat, úgy lebegett a telehold Fogaras vára felett. Körülötte megbújtak az udvarházak. A sziklahegy oldalához símultak s nem érezték a havasok torkából kiásított hideget. De csak a porumbáki udvarház ablakaiból zuhogott a fényesség az Olt szalagjára. Ott muzsikáltatott harmadnap óta a fejedelemségét mulatozással gyászoló Brandenburgi Katalin."