Örökké a tiéd [antikvár]

1. FEJEZETSZEPTEMBERTÍZ HÓNAPPAL A CEREMÓNIA ELŐTTA szűznővérek egyre csak arról faggatnak, miért nem tudok aludni. A legnagyobb megengedett dózist kapom a Ringatóból, mondják, és gyanakodva összehúzzák a szemüket.Mindet beszeded, freida? Mindet egyedül te veszed be, freida? Igen. Igen. Akkor kaphatok még, kérem? Nem lehet többet felírni. Kockázatmentesen legalábbis nem. Izomgörcsökre figyelmeztetnek. Belső vérzésre. A létfontosságú szervek károsodására.A létfontosságú szerveket" azonban nem látom a tükörben. Csak a sötét karikákat a szemem alatt, meg a hamuszürke sápadtságot az arcomon. A jeleket, melyek elárulják, hogy túl sok éjszakán át igyekeztem kényelmes mélyedést fúrni magamnak a matracba, és hánykolódva csak arra vágyakoztam, hogy csatlakozhassak a nővéreim tökéletesen összehangolt lélegzetvételéhez. Most is hallom őket, amint mohón a tüdejükbe szívják a mesterséges