Őszi muzsika [antikvár]

Részlet a könyvből: Mint egy sovány, csontos kar, olyan ez a szűk, belvárosi utca. Öregesen, fáradtan nyulik el a körút mellett. A pulzusa is ki-kihagy, percek telnek el, míg újra lüktetni kezd, míg végigcsattog ereiben egy-egy villamos. Ha ezen az utcán visz át az utad, bizonyára feltűnik egy kétemeletes épület. A barokkos ornamentikát megtörik, kiegyenesítik a földszinti üzletek merev vonalai s úgy hat a bejárat, feje felett erkéllyel, melyet meztelenvállú férfi tart, mintha műemléknek nyilvánították volna és szándékosan nem nyíltak volna hozzá. Bántónak, erőszakosnak is találhatnád ezt a stíluskeveredést, valószínűbb azonban, hogy világosabbnak, újabbnak érzed az egész házat, amint elmész előtte. De ha csak sétálsz és botodra támaszkodva nézed ezt a házat, a két sor rovátkás, kopásokkal körülkerített ablakokat és a csillogó üzleteket, lehet, hogy elfog egy kis szomorúság. Öregedő asszonyokra gondolsz talán, akik kétségbeesetten ragaszkodnak a fiatalsághoz.