Bővebb ismertető
A Szatmáron élő fiatal romániai magyar prózaíró Gúzs Imre harmadik novelláskötetének hősei a maguk sajátos problémáival küszködő kisemberek. Ám épp Gúzs Imre írásművészete bizonyítja, hogy a szocializmus építésének korszakában nincsenek fontos és kevésbé fontos emberek, hogy a maga helyén mindenkinek teljes emberként kell helytállnia. Írásainak épp az emberi helytállás magától értetődő, természetes követelménye ad rokonszenves férfias tartást. Ez az etikai alapállás kapcsolja össze írásait, melyek így, egy kötetbe szedve, csaknem körképszerűen mutatják be jelen életünk egy-egy szegmentumát. Mívesség és jelenkoriság – ez az a két írói tulajdonság, amelyek Gúzs Imre írásainak eredetiségét biztosítják.