Özvegyek klubja [antikvár]

Részlet a könyvből: Csütörtök este Kirsten North azt tette, amit általában szokott, amikor Henry üzleti úton volt: lehuppant a kanapéra, ölébe vette a laptopját, és befejezte a munkáját, majd kínait rendelt abból az étteremből, amit Henry annyira nem szeretett, és nekiállt főzőmíísorokat nézni. Az mindig kikapcsolta. Már a második epizódot nézte, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőre nézett; Henry száma. - Na végre, szivi! - mondta. - Mi újság New Yorkban? Hosszú csend. - Henry? - szólt bele ismét. - Kirsten North? - A hang tompa volt, fojtott és alig kivehető. - Tessék, én vagyok. - Maga Henry felesége? Hideg borzongás futott végig a karján. - Igen, ki beszél? - A férjét megölték. Austinban, Texasban. - Nem tudta, hogy férfivagy női hang volt-e, de nem is számított, hiszen badarságokat beszélt. - Ez nem vicces, Henry! - mondta, de közben érezte, hogy a férje nem viccelődne ilyesmivel. Biztos ellopták a telefonját, és a tolvaj ilyen beteges dolgokkal szórakozik. - Lelőtték - mondta a hívó, és letette. Kirsten North a telefonra bámult. Durva, beteg tréfa. A férje amúgy is New Yorkban van, nem Austinban. Sms-t írt Henrynek: Elhagytad a mobilod? Valami félnótás hívott a számodról. De mire elküldte, rájött, hogy most valószínűleg ez a félnótás olvassa az üzenetét, hiszen az előbb ő hívta Henry mobiljáról. Nem jött válasz.