Bővebb ismertető
A KÖZÉPKORÚ FELESÉG ESETE
A férfi méltatlankodó dörmögést hallatott, majd felcsattanva megkérdezte, hogy miért kell elrakni egy kalapot onnan, ahová leteszi az ember. Aztán hangos ajtócsapódás következett, és Mr. Packington elindult, hogy elcsípje a városba tartó nyolc-negyvenötöst. Mrs. Packington kipirult arccal, összeszorított ajkakkal ült az asztalnál. Csak azért nem fakadt sírva, mert az utolsó pillanatban dühe győzedelmeskedett a kétségbeesés felett. - Kibírhatatlan! - suttogta Mrs. Packington maga elé. - Ezt már nem lehet elviselni! - Még néhány pillanatig töprengett, aztán feldúltan mormogta: - Az a kis tyúk! Csúf, gonosz kis macska! Hogy lehet George ilyen bolond!?
Dühe lassanként elpárolgott és újra helyet adott az elkeseredettségnek. Mrs. Packington szemei könnybe lábadtak, s a kövér könnycseppek lassan legördültek a középkorú hölgy arcán. - Könnyű mondogatni, hogy nem bírom ki, de hát mi az ördögöt tehetnék?
Hirtelen szörnyen magányosnak, tehetetlennek és borzasztóan nyomorultnak érezte magát. Lassan felemelte a reggeli újságot és immáron sokadszorra böngészett át egy hirdetést, ami az első oldalon jelent meg.