Patria! [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Még mindig gitározol? - Még mindig dobolsz? - Dobolok bizony! Azt meg kell hallaniok. A dob meghódítja a világot. De te a gitároddal csak a legyeket tudod elaltatni. Curran asszony az ajtó nyilásában állt és hallgatózott. Félig vidáman, félig szomorúan mosolygott azon, hogyan lármázza és vitatkozza körül megint az ő csöndes leánykáját házuk két fiatal barátja, Tamás és Róbert, a Trinity College kurta diákzubbonyában. - Tom, Tom, én szivesebben hallom a dobot - szólalt meg most egy tiszta, halk leányhang. - Természetes, hiszen lassanként hozzá kell szoknod a te Cézárod muzsikájához, ó Emmet Sára asszony, Őfelsége az Ir Sziget és Korona Alkirálynője! - Moore! - pattant a másik, mélyebb hang a csúfolódóra oly hangosan és parancsolóan, mintha máris jogar és korona ura volna, - Moore, vigyázz, ne csúfolódjál! Ám Moore Tamás csak nevetett erre és nevetése oly vidoran és ezüstösen csengett át a kis termen, hogy még a fiatal Cézár is megnyugodni látszott."