Pesti fiatalok [antikvár]

Életek, sorsok. Teljesült vágyak, tettek, szándékok, gondok és gondolatok. Különös idillek. S tragédiák is olykor. Egy nemzedék élete. Budapesti fiatalok. Róluk akar szólni a krónikás a riportok igen szerény eszközével. Nem akarok általánosítani. Néhány példából végső ítéletet formálni sohasem volt igazságos dolog. Most még kevésbé lenne az. Egy vajúdó korszak ifjúságáról van szó, egy nemzedékről, amelynek valami merőben új erkölcsiséget kell elsajátítania. Valami egészen mást, mint ami a szülők ifjúkorában uralkodott. S ezért higgyék el a ma fiataljainak bizonyos értelemben nehezebb dolga van, mint régi korok ifjainak. Apáinknak egy évtizedek során kialakult erkölcsi világba kellett beilleszkedniük. A nagyapák szinte kézen fogva vezették őket az első buktatókon át a megállapodottságba. Mindenki tudta vagy legalábbis tudni vélte: mi a helyes, mi a jó. Hamis morál volt? Igen, én is tudom. De a követelmények állandósága az igazság látszatát adta. S csak kevesen, a legöntu-datosabb munkások éltek egy új erkölcs parancsai szerint az általános képet pedig ez nem változtathatta meg. Hiszen azt a másik erkölcsiséget ok-* tatta az iskola, vallotta az emberek nagyobb része, hirdette a vallás, követelték a törvények. Ma a változás korát éljük. Évszázadokig igaznak vélt tani-* fásokkal kell vitába bocsátkoznunk, hogy elfogadtató hassuk a magunk új igazságait. Ma az apáknak is