Pillangó Zsuzsika [antikvár]

Részlet a könyvből: "Szép András két teljes évszakot töltött az ágyban. Betegsége súlyos volt és gyötrelmes. Teste elsorvadt, rothadásnak indult, de lelkét nem törték meg a szenvedés borzalmas rohamai. Ez a lélek kemény volt és szigorú, hitét és bátorságát akkor sem veszítette el, amikor a foszladozó izmok és erek közül kísértetiesen előcsillogott fehéres gennyel bevont, rettenetes sípcsontja. De a harmadik évszakban a fekélyek lassan elborították a lelkét is. Pillangó Szép András fellázadt. Ezen a gyönyörű koranyári vasárnapon úgy ült az ágy szélén, mint zordon óriás, kit Isten legyőzött, önmagába roskadt, maradék erejében keresett egy új embert, akin többé nem vehet erőt a sötét fájdalom. Komor szemöldökei alatt reszkettek gyér szempillái, sírt. Harcolt a halállal, mint egy hős, de félt tőle, mint urától a megkorbácsolt állat. Szájának már nem tudott parancsolni, hát nyitva tartotta; fehéres foghúsából tört szuronyként meredt ki sárga foga. Tátogott, mint a fuldokló; mint a hajótörött, kit örjöngő dühében ide-oda hajít a vihar; csakhogy kínnak hívták azt a tengert, mely gennyes tarajú hullámaival már-már elborította."