Pogány tűz [antikvár]

Fedlap felső sarka sérült.
Szécsi Magda könyve izgalmas cselekményű, költői képekben bővelkedő írás. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt tanulságos a történet, mely a szeretet és a szerelem erejét mutatja be a romboló, értelmetlen gonoszsággal szemben. A könyvet a szerző szép rajzai színesítik. `-Ha eső csapkodja az arcunkat, az az ég csókja! Ha korog a gyomrunk, az a testünk zenéje! Ha üldöznek mások, az a remény, hogy egyszer befogadnak! Ha fázunk, csak azt jelenti, hogy nem húzódtunk elég közel egymáshoz! Ha meghalunk, csak annyit jelent, hogy éltünk! - harsogta kitárt karokkal a szélnek Dat. És ezzel neki is indultak a hosszú vándorlásuknak. Hegyeken, völgyeken, fényes városokon, hatalmas birodalmakon vándorolt az énekszótól hangos karaván, át még az idő kapuján is. -Szegény romák elindultak, vissza sohasem fordultak. Barátokat nem ismertek, hazát soha nem szereztek. Vándoroltak elátkozva, a csillagokra hagyatkozva - énekelték hosszú évszázadokon át Dat és Balvala fiai, majd unokáik. S a dédunokák is vándoroltak tovább. A múltról nem beszéltek, de még saját nyelvükön szólt az ének. És éltek, ahogy tudtak, haltak, ahogy szerettek...` // Részlet a könyvből: Élt egyszer egy nép. Úgy hívták, sumburó. Nem kevesebbet állítottak magukról, mint hogy ők a világ kezdete, a mag, amelyből más népek fakadtak, sokasodtak a Földön. Szépségüket a csillagok fényének köszönhették, erejüket a Nap erejének tulajdonították. Az már igaz, hogy lélegzetelállítóan szépek voltak valamennyien, sudár termetűek, csillogó ébenfekete hajúak, varázslatos barna tekintetűek. A sumburók királyának a törvény szerint nem volt szabad más népek asszonyai közül feleséget választani. Aki vétett a törvény ellen, az halálnak halálával halt. Erre csak egyetlen példa akadt, de azt már régen elfedte az idő. A sumburó királyok megtartották a törvényt, és ehhez tartotta magát Pahó is, az ifjú király. Ez nem esett nehezére, mert szíve olyan volt, mint a jég. Meg nem olvasztotta azt asszony imádó tekintete, se szüzek pirulása. Ám jó király volt fiatal kora ellenére is. Bölcs és igazságos, nagyravágyó és pompakedvelő, amint egy királyhoz illik. Hatalmas aranylemezekkel díszített, vastag falú palotájának csodájára jártak a világ minden tájáról, mert tele volt drágaságokkal, keleti ékességekkel és véres háborúk alatt zsákmányolt furcsaságokkal, amelyek közül a legkülönösebbek a rabszolgává tett emberek voltak.