Prohászka interjú 3. [antikvár]

Részlet a könyvből:"Valóban felbecsülhetetlen mindaz, amit az olvasó most kezébe vesz. Magyarázatként mindössze annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ország-világ előtt immár nagyra becsült püspök utolsó éveiről nagyon keveset tudtunk eddig. Naplójegyzetei alapján nem is lehetne igazi képet alkotnunk arról a Prohászkáról, aki egyre tudatosabban és egyre többször gondol az örökkévalóságra, - már nem kíván tudományos műveket írni, és minden percét papjainak, híveinek és lelkigyakorlataira özönlő hallgatóinak szolgálatára fordítja. Orvosa, Mannin-ger professzor igyekszik visszafogni ebben, és legalább a tempót szeretné lassítani, de kicsúszik kezei közül. Egyházmegyéjének és az országnak apostolát képtelenség huzamosabb időre szobafogságra ítélni. Pedig egyre sűrűbb figyelmeztetések érkeznek "odaátról": trombózis, lábfájás, majd az ijesztő méretet öltő orrvérzés, álmatlanság, étvágytalanság... Mind olyan tünet, melyet ugyan kisebb-nagyobb sikerrel igyekezett palástolni, de elsősorban ő maga vonta le a következtetést: fizikuma egyre nehezebben viseli el azt az emberfeletti megerőltetést, amelyet szelleme diktál. Hogy mennyire tisztában volt ezzel, mutatja az az önmagával folytatott párbeszéd, melynek fültanúja a szobájába halkan belépő nővér volt. Halála előtt néhány héttel elmélkedése közben ezt mondta félhangosan: " ... élt 69 évet..."